Részletek a könyvből
Táncol a kongresszus
Részlet A tőzsdesztori című könyvből
A budavári Hiltonban még nem láttak ennyi hírneves pénzforgató szakembert egyszerre. A konferencia előadói és hallgatói között egyaránt ott voltak a tőzsdemozgalom tagjai és igen sok, akkor bekapcsolódni vágyó bróker-, befektető- és szakértő-jelölt. Eljött André Kosztolany is; aki akkoriban gyakran járt itthon. Járait már évek óta ismerte, akivel sokat beszélgetett a tőzsdéről.
Az idős úriember sok évtizedes kereskedési tapasztalatát oly bölcs derűvel adta át a fiataloknak, hogy az új generáció sokáig nem is vett más könyvet a kezébe, mint az ő lassan magyarul is megjelenő köteteit. Könyvei sokak számára alapvető olvasmánnyá váltak. Kosztolany a háború előtti tőzsdéről ismerhette és a konferencián régi jó ismerősként üdvözölhette Jancsó Bélát, aki örkényi csirkefarmjáról nemrég tért vissza a tőkepiacra, hogy bekapcsolódjon a tőzsde szervezésébe.
Az értékpapír-szekcióban először a Nemzeti Bank egyik kutatója taglalta a régi tőzsde érdekfeszítő történetét. Majd Bokros Lajos – rezzenéstelen arccal ülve a tőle harminc centiméterre mozgó kamerák előtt - a nemrégen alakult tőkepiaci főosztály célkitűzéseiről számolt be. Kijelentette, hogy a jegybank egyértelműen támogatja a tőzsde létrejöttét. Járai Zsigmond azzal folytatta, hogy 1988-ban már több mint kétszázezer befektetőnek van kötvénye, s java részüknek százezer forintnál nagyobb összegben. Járai szerint a magyarok igen kedvelik a kötvénytőzsdét, semmi gond nincsen a befektetői mentalitással.
Sakk
Részlet A tőzsdesztori című könyvből
Februárban az izgalom a tetőfokára hágott, minden újság kommentálta az egy héten belül azonos napirenddel összehívott rendkívüli árutőzsdei és értéktőzsdei közgyűléseket. A cikkekben ott állt, hogy ez az egybeesés azért lehetséges, mert mindkét tőzsdén ugyanaz a befektetői csoport bír meghatározó részesedéssel.Az árutőzsdén nem volt különösebb feszültség, hiszen a BÁT Rt, alapsza-bálya és egy évvel korábban elfogadott koncepciója nem állt ellentétben az új tulajdonosok akaratával, és azok keresztülviteléhez az új tulajdonosi körnek meg is volt a többségi szavazata. A közgyűlésen elfogadták a BÁT tevékenységének integrálását a BÉT-be, s egyúttal megvételre kínálták a BÁT Keler-részesedését, méghozzá az elszámolóház 2003 év végi, mintegy tizenkét és fél milliárd forintra rúgó saját tőkéjének egynegyedével megegyező összegen. Az indítványozók - egyben a BÉT többségi tulajdonosai - tudták, hogy az értéktőzsde ezt meg tudja vásárolni, ugyanis kétmilliárd forintnyi készpénze van, a többit pedig a várható Keler-osztalékból fizetik majd ki. Az ár nagyságrendjével kapcsolatban - ami a tizenhárom és fél hónappal korábban elhangzott BÉT-ajánlat duplája volt - senkinek nem volt különösebb kifogása.
A terv készen állt: a BÉT-en sorra kerülő közgyűlésen határozat születik, hogy kifizetik a Keler-tulajdonrészért kért összeget a BÁT-nak, s azt a BÁT alaptőke-csökkentés útján visszafizeti a tulajdonosainak. Körülbelül a dupláját a befektetésüknek. Ez volt a nagy lehetőség, amit a tőzsderészvények korábbi mélyrepülése hozott, s amit oly kevesen vettek észre. A tőzsdék egyesülését a két cég gazdaságos működtetése is indokolja, és mindez összeegyeztethető a nagy tőzsdeholding koncepciójával, ahol megvalósítható a tőzsde jövőjének biztosítéka, a hatékony termékfejlesztés. Az elképzelések elvileg találkoztak, ugyanis ez volt a tőzsdeelnök stratégiájának egyik fő eleme is.