A könyv tartalma röviden
Sui generis, avagy
A tőzsdesztori
Emberközeli történetek a magyar tőkepiacról - fejezetről fejezetre
Toborzó
Visszatekintünk a kezdetek kezdetére, amikor bölcs nagy öregek és reformhívő újoncok vegyes csoportjai egymástól függetlenül, külön műhelyekben munkálkodnak, és csak utólag tudják meg, hogy tényleg rendszert váltottak.
1953-1989
A tőzsdék indulása és története egymástól jól elkülöníthető, bár sok helyen összefonódó szálakon fut. Az eseményeket lelkes és hozzáértő emberek alakítják, akiknek sorsa, mint a golyóké a biliárdasztalon, néha összekoccan, pályájuk módosul, de a gyökerektől (vagyis a műhelytől) nem szakadnak el. Ez a gondolat a könyvben végig tetten érhető. A háttérben rendszerváltás folyik. A tőkepiac keretei kialakulnak, csak termék nincs. Következtetés a tőzsdekezdetre: makroszinten negatív, nem is lehet más.
Csillogó szemmel
Boldogan alapítják meg a szereplők a tőzsdéket és a temérdek brókercéget. Megjelennek az első részvények, brókerek, termékek.
1989-1992
A gazdasági helyzetről szinte elfeledkezve, a történelmi pillanattól elragadtatva, kemény munka és harcok után szárnyat bont a tőkepiac. Működni kezdenek a tőzsdék, mindegyik a maga módján, külföldi segítséggel. Benépesedik a Belváros, minden sarkon egy brókercég. De hamar itt a kiábrándulás, mert késik a várva várt részvénytömeg, csúszik a tőzsdei privatizáció. Mentőöv: a kárpótlási jegy és az állampapír. Az árutőzsde csendesen kezdi. A forintpiac játékterét sok spekuláns használja.
Rendszerek és emberek
A tőzsdék berendezkednek végleges helyükön és hatalmas fejlesztésekbe fognak. Csakhogy a tőkepiac Csipkerózsika-álomba merül; a szereplők az időt szabályozásra és elszámolóház-építésre használják.
1991-1994
Az értéktőzsdén jelentős küldetés-tudattal megépítik a kereskedési rendszert, ami - legalábbis szimbólum-szerepében - valóban megerősíti a tőzsdét, és hatalmas kapcsolatrendszert eredményez. Bár inkább likviditást hozott volna. Az árutőzsde halad a maga útján: nem intézményt fejleszt, hanem piacot kutat. Sokkal pragmatikusabban, mint az értéktőzsde, de ez csak az ellenségeskedést szítja a városban. Ám megalakul az elszámolóház, végre egy sokszereplős, közös ügy.
Piacok ébredése
A rendszerváltozás gazdaságát fenyegető vészharangokat sikerül leállítani. A jelre régóta váró, felkészült tőzsdék begyújthatják a rakétákat.
1994-1996
Rendeződnek a sorok, a piac és az intézményrendszer zökkenőmentesen működik. Mindenki a beinduló jegyzésekkel, a nagyprivatizációs papírokkal és a botrányokkal van elfoglalva. A háttérben is kedvező események kezdődnek: stabilizálnak, privatizálnak, kibocsátanak. Egy nem várt és nem éppen édességeket tartalmazó csomagtól visszatér a bizalom és a hit, a piac fejlődésének legfőbb kellékei. A tőzsde elkezd tőzsdeként működni.
Pezsgők a franciaerkélyen
A Vörösmarty téri banképület déli oldalán a kis erkély sok sóhajnak volt fültanúja azokban az időkben is, amikor a tőzsde nagy terveket szövögetett és az index rekordokat döntögetett.
1995-1997
A BÉT legsikeresebb korszaka. A hangulat remek, mert a piac magától megy. Új irányt vesz a fejlesztés: beindul a határidős piac, visszaengedik a bankokat, és az árutőzsdével is megpróbálnak egyesülni. Közelről nézve izgalmas, viharos korszakot látunk. A piac nő, az értéktőzsde visszanyeri regionális vezető szerepét, a BUX száguld. Már boldog-boldogtalan tőzsdézik.
Színes zakók
Soha vissza nem térő alkalom az árutőzsde számára: a gazdasági átalakulás oldalvizén olyan termékre akadnak, amely az árutőzsdét nem is remélt magasságokba repíti.
1995-1997
Bemutatásra kerül egy roppant érdekes jószág, a gabonapiac, amiben a BÁT mégsem találja meg, amit keres. A fő szenzáció egy nem éppen klasszikus tőzsdei termék. Korszakos jelentőségűvé válnak a devizák, ennek kapcsán folytatunk némi oknyomozást. Ezen a piacon - ahol a brókerek élénk színű felöltőkben kereskednek -, dől a pénz.
Seregszemle és döntő ütközet
A piacok túlnőnek korlátaikon, kirántják szabályozóik kezéből a gyeplőt, megkísértik szereplőik tudását és tisztességét. Korunk hőse, a bróker megtántorodik.
1997-1998
Minden ragyog, a gazdaság teljesít, a bróker gazdagodik, ám a globalizációtól szárnyra kapva egy pillanat alatt letarol minket egy idegen válság. A veszteségek akkorák, hogy azonnal látszik, soha nem épül fel újra, ami korábban volt. Kiderül, hogy a rendszerváltás csodája nem tart örökké, s az is, hogy milyen apró ország, milyen kis tőzsdéje vagyunk.
Ocsúdás
Sokan búcsút intenek, a tér elnéptelenedik. Az államnak és a tőzsdéknek le kellene vonniuk a tanulságokat. A BÉT inkább hihetetlen fejlesztésbe kezd, de közben a sok bába között majdnem elvész a piac. Ugyanekkor egyes kibocsátókért éles harc kezdődik.
1997-2000
Az ezredforduló elidegenedést, konszolidációt és kiszorítást hoz. Terjed az internet, és klasszikus tőzsdebuborékot okoz. A brókerek tönkremennek, vagy egymást vásárolják fel, vagy visszailleszkednek a bankba. A többiek leszabályozzák magukat. A kibocsátók sem unatkoznak. Az állam csak áll és néz, néhol még árt is. A tőzsdetitkárság az új kereskedési rendszer fejlesztésébe dugja a fejét, amibe aztán többeknek majdnem beletörik a nyaka. Minden csúszik, mindenki ideges, mivel a piac is csak szűkül - nincs mivel takarózni.
Palotaforradalom
Már a globalizáció sűrűjében, a harmadik évezred elején vagyunk. Hová tűnt a sereg? S az álmaik? A tőzsdevállalat átalakul, majd átalakítják. A tőzsdemozgalom betöltötte küldetését; új erők jönnek.
2001-2004
A BUX magához tér, a tőzsde szekere ismét meglódul. Mindkét tőzsde a kor igényeihez igazodik, de a forgalmat ez nem növeli. Ám a tőzsdebirtok, ami sokáig parlagon hevert, egyszer csak felértékelődik, s hirtelen gazdát cserél. A mozgalom a múlté.
A tizennégy év alatt kirajzolódott a tőzsde értéke a kibocsátók és a kereskedők számára. Kétségtelen, hogy a tőzsdén és környékén felnőtt csapat a rendszerváltó generáció tagjaként gazdaságtörténelmet írt...